Csík Mónika délvidéki költő, író húsz meséből álló mesefüzére tulajdonképpen a
Hauff-mesékre emlékeztet minket. Keretes szerkezetű mesegyűjtemény, ahol az
ismétlés-előrehaladás mesteri ritmusa, a sok tematikus egyezés, az
epizódszereplők újra- és újra-felbukkanása egészében, de külön-külön is
élvezhetővé teszi a meséket. Ám a Szekrénylakók hősei nem egész világot
bebarangoló hősök, nem elátkozott hercegek és hercegnők, hanem a ruhásszekrény
mélyén ?élő? kacatok: Büdi zokni, Dugófej parafadugó, Kajlagomb, Kis-, Al- és
Főcsutka, a három militáns almacsutka, Sipirc és Mimi egér, Rágcsa moly és a
többiek. Az általuk megismert történetek nem a sivatag, az erdő vagy a nagyváros
káprázatos, csillogó-villogó távlataiba vezetnek, hanem az abszurd módon szűkös
kisvilágot, a Szekrényfenéket teszik meghitté és varázslatossá. Viccesek és
karakteresek a figurák (mindegyikük gondosan egyénített), ám mégiscsak egy zárt
világban élő, jelentéktelen lomok, ?rágcsálók?, akik hosszú-hosszú ideig egy
közös szekrény mélyén kénytelenek osztozni. Az abszurd iránti nyitottság, az
abszurdba hajló és mégis gyermeki humor, a kisgyermekkori szorongás iránti
különleges érzékenység különbözteti meg Csík Mónikát a romantikus elődöktől.
(Bánki Éva)