? Pénzt vagy életet! ? Életet! A revolveres merénylő ettől a választól úgy
megijedt, hogy visszahőkölt. A számtalanszor elhangzott támadó felszólításra,
amióta a világ világ, először hangzott el a fenti válasz. A rabló lövésre kész
pisztolya megrezdült a kezében, és egyszerűen nem tudta, hogy mit tegyen. A
megtámadott egyén két karját nyugodtan felemelte, mint akit nem érdekel, hogy mi
lesz. Ez volt lefolyását és befejezését tekintve minden idők legkülönösebb és
legszomorúbb bűnügyi komédiája. Színhely: San Francisco, Oakland. Írta: az élet.
Személyek: Egy ideges útonálló. Egy rezignált áldozat. (Katonaság, néptelenség.)
Idő: pénz. ? Barom! ? ismétli a rabló. ? Pénzt vagy életet! Nem hallotta? ? Mit
ordít! Azt hiszi, süket vagyok? Miután szabadott választanom, hogy a pénzemet
adjam-e vagy az életemet, én az életet ajánlottam. Az útonálló helyzete
kétségbeejtő volt. ? Ha komédiázik, pórul jár! Háromig számolok!... ? Maga egy
számtantanár, becsületszavamra!... Mondtam, hogy az életet megkaphatja. ? Én
ingyenélő vagyok, hát az életre nincs rezsim. De honnan veszek másik ötven
centet, ha ezt odaadom? Most képzeljük el a rablót. Agyonlőjön valakit, tehát
villamosszéket kockáztasson ötven centért, vagy szégyenszemre távozzék e rövid
beszélgetés után? ? Utoljára figyelmeztetem, és azután... ? kezdte újra
komolyan. ? Ne adjon terminusokat! Maga rám bízta a választást, most tessék
lőni!... ? És mert megszánta a pisztolyával tehetetlenül hadonászó támadót,
szelíden folytatta: ? Verje ki a fejéből, tisztelt martalóc úr, hogy én magának
akár csak egyetlen vasat is adjak. Nincs rá eset, higgye el, drágám... ?
Utoljára figyelmeztetem: ha hülyéskedik, úgy főbe lövöm, mint a pinty!