Csányi Vilmos ismét tudományos alapossággal, mégis végtelenül szórakoztatóan,
humorral, személyes történetekkel fűszerezve járja körül az ember viselkedését,
motivációit, kevéssé ismert tulajdonságait. Hogy krízis idején hogyan reagálunk,
milyen válaszaink vannak például a világjárványra, miként viseljük a hónapokig
tartó bezártságot, próbáljuk elviselni a személyes találkozások hiányát -
viselkedésmódjainkat alapvetően meghatározza, hogyan éltek valaha őseink.
Korábban egy domináns személy vezette, néhány száz főből álló csoportban éltünk,
amelynek tagjaival folyamatosan együttműködtünk. A legfontosabb célkitűzésünk
egykor az volt, hogy magát a csoportot életben tartsuk. Nem úgy a másik csoport
tagjait, akikkel konfliktusban álltunk. Ma már nem léteznek ezek a csoportok,
megatársadalmakban élünk, egyszemélyes csoportként - és ez erős hatással van a
mindennapjainkra. Korábbi, vándorló, gyűjtögető-vadászó életmódunk idején azt
tanultuk, hogy döntéseinket gyorsan, csak a közvetlen következményeket
figyelembe véve hozzuk meg. Inkább választottuk azt a megoldást, amely közeli
jóval kecsegtetett és ködös, távoli rosszal, mint a közeli, pici rosszat és
távoli, megfoghatatlan, de hatalmas jót. Ezért nehéz rávenni ma az embereket
arra, hogy gondoljanak a klímaváltozásra, ne irtsák ki az esőerdőket,
korlátozzák a szén-dioxid-kibocsátásukat, és egyáltalán: foglalkozzanak a távoli
jövővel. CSÁNYI VILMOS etológus, akadémikus, író. Eredetileg vegyészként kezdett
dolgozni, majd ő maga szervezte meg az ELTE-n az etológia tanszéket, amelynek
vezetője is lett. Kutatásai középpontjában a kutya és az ember viselkedése, a
biológiai és a kulturális evolúció kérdései állnak. Számos kötete jelent meg
négylábú társainkról, illetve az ember viselkedéséről, hiedelmeiről és
gondolkodásáról. Emellett szépíróként is sikeres.