A ?csendőrség? szót hallva ambivalens érzések kerítenek hatalmukba, de
többségünkben egyértelműen negatív gondolatokat ébreszt, így a fizikai
erőszakot, az általános félelmet, a közutálatot, melyet alátámaszt a rend
mindenkori őreivel szembeni hagyományos ellenérzés. Az állig felfegyverzett
hatósági közeg hihetetlen tiszteletet parancsolt külső megjelenésével úgy, hogy
távolban feltűnő alakja reszketést váltott ki, amit a mindig fényesre bokszolt
fekete csizma, a köpeny, a kakastollas csákó és a puskára feltűzött szurony tett
igazán nyomatékossá. Nincs ellentmondás, nincs ellenszegülés, nincs
ellenvélemény. A csendőr tehát maga volt a hatóság, az állami erőszak
metaforája, aki hírhedt ?csendőrpofonjai? által a pofozkodó államot
reprezentálta, a politikai és közbiztonsági feladatokat pedig késlekedés nélkül
végrehajtotta.