Olyslaegers regényének fő színtere egy antwerpeni fogadó, ahol kavalkádszerűen
elevenedik meg a 16. századi kereskedőváros sokszínű világa. Pápisták és
kálvinisták, nyomdászok és humanisták, hidegfejű üzletemberek és eszméiknek élő
humanisták, no meg besúgók és provokátorok, művészek, prostituáltak és
besorolhatatlan, titokzatos figurák ülnek egymás mellett a mindenki előtt nyitva
álló ivószobában. Még a híres magyar polihisztor, Sambucus is megfordul itt a
két kutyájával. A történet elbeszélője Beer ('Medve'), a fogadós. Zaklatott
lélek, részben azért is, mert már három feleségét elvesztette, s mert olyannyira
szívén viseli városa sorsát. A mindenkivel kedélyes vendéglátó józan számítása
ellenére nem akar kívülálló maradni; ám akár szerelemben, akár barátságban
forrna össze másokkal, újra meg újra az egység hiányával vagy saját
kirekesztettségével szembesül. Mígnem egy fedél alatt találja magát egy
mindenkinél idegenebb lénnyel - a vadasszonnyal. Beer sorsa elválaszthatatlan a
Schelde-parti Antwerpenétől: Olyslaegers kivételes láttató erővel és nagy nyelvi
leleménnyel mutatja meg, hogyan lesz úrrá a gazdagságába belekényelmesedett,
szabadságára és toleranciájára büszke városon néhány év leforgása alatt a
széthúzás, zűrzavar és kiszolgáltatottság, hogyan apad el a folyónak köszönhető
termékenység, hogyan özönli el a vér az utcákat. És ami a Védőr olvasóinak
ismerős lehet: úgy forgat össze viszonyokat, indítékokat és nézőpontokat, hogy
végül ember el nem választja egymástól az árulást és a jótetteket. Antwerpen
címerében a város jeleit - a háromtornyú várat és a hat fehér meg piros
szerencserózsát, melyek a szabadságokat jelképezik - kettős alak fogja közre:
egy vadember és egy vadasszony. Úgy állnak ott, mint jele az egységnek, s
szavatolnak a folyóparti város szabadságáért. Történetem a vademberé, akit
eljátszottam, s a vadasszonyé, aki csak önmaga maradt, és így vezetett el a
szívéig. De velük együtt egy város története is, amely magát szaggatta
darabokra, ahol az egység megszülte a szabadságot, majd ez a szabadság
felemésztette az egységet, mint ahogy magamról is azt gondoltam, hogy
felemésztett a saját iszonyatom.