Bejrútban és Buenos Airesben a vasfüggöny mögül érkezett, vicces, idegen srác
voltam, itthoni kamasz barátaim szemében pedig a fura fiú, aki rockzene helyett
argentin szambákat penget a gitárján. Idegenben büszke magyar voltam, itthon
pedig egyike azoknak, akik - ahogy Ady írta több mint száz éve - komolyan
vették, hogy ez a Nyugat és Kelet között ingázó Komp-ország Európa. Azóta mintha
Európa és a világ is keresné a helyét; ami számomra személyes dilemma volt, az
mára milliókat érintő kérdéssé vált. Úgy éreztem, ideje lenne végiggondolnunk
mindazt, amit eddig a kultúrák együttéléséről, elfogadásról és elutasításról,
életről és halálról, szeretetről és gyűlöletről, szerelemről és családról,
hitről és rítusokról képzeltünk, de még a hétköznapokról: evésről, ivásról,
öltözködésről, lakókörnyezetünkről is. Humorral és könnyedén, persze, nehogy
megijesszük magunkat... Tudom, végső válaszok nincsenek, csak végső kérdések
vannak - ez a könyv is csupán amolyan szubjektív világpillanatkép. Kepes András