224 eredeti fotóval jelenik meg gróf Apponyi Henrik elképesztő kalandjainak
története. Gróf Apponyi Henrik vadászutazó és vadászíró 1885. január 1-jén
született Bécsben. Főúri családban született, rokona a századelő nagy
politikusának, gróf Apponyi Albertnak. A Felvidéken, a mai Szlovákia területén
található apponyi családi rezidencia utolsó főurának az apja Apponyi Lajos
udvarnagy, míg anyja gróf Scherr-Thoss Margit volt. Már gyermekkorában vonzódott
a vadászatért, és tízévesen már részt is vett a család nagyapponyi birtokán
folytatott vadászatokon. Céllövő tudását már fiatalon versenyeken is
bizonyította. Alsóbb iskolái elvégzése után tanulmányait Oxfordban végezte, a
diákévek során számos baráti kapcsolatot alakított ki brit évfolyamtársaival,
amely barátságok aztán később nagyban segítették indiai expedíciójának
megvalósulását. Oxford után 1907-ben előbb a Kereskedelmi Minisztérium
segédfogalmazója, majd a Külügyminisztérium fogalmazója lett. Budapesten
1909-ben tett diplomáciai vizsgát; ezt követően 1909-1912 között a berlini
nagykövetségen attaséként, majd 1912-től 1913-ig a konstantinápolyi követség
munkatársaként dolgozott. Az I. világháborúban népfelkelő hadnagyként vett
részt. A birtokainak jövedelméből élő főúr, ezt követően több vadászexpedíciót
is vezetett. 1924-ben Szudánba, 1930-1932-ben Indiába, míg 1933-ban Amerikába.
Ezt követően családja ősi birtokán gazdálkodott. Vagyonának döntő részét
elvadászta. Költséges, ámbár eredményes vadászexpedíciókat szervezett és
vezetett a kis-ázsiai Toros-hegység lábához, Kelet-Afrikába, valamint a
leghíresebb, egyben legeredményesebb vadászútját Indiába és a Himalájára. Erre
az útjára 1930-ban került sor. Több hónapig tartott, és ez idő alatt huszonöt
nagyvadat - köztük olyan ritkaságokat, mint tigrist, párducokat, négyszarvú
antilopot, ritka vadjuh- és kecskeféléket, köztük első magyar vadászként
markhort lőtt. Apróvadból hatvankét faj egyedeit ejtette el. Idővel aztán az
eladósodott Apponyi Henrik a kastélyt elzálogosította, s ezzel nem csak saját
fényűző élete ért véget, hanem egy lenyűgöző és talán irigylésre méltóan pazar
korszak is... A Himalája hegységben olykor hihetetlen távolságokra kellett
lőnie. Volt olyan kőszálikecske-bakja, amelyet takarás híján kénytelen volt
négyszáz lépésről lőni. Itt érte el élete leghosszabb távlövési eredményét is:
egy vadjuhot lőtt - pontosan lelépve - hatszázhatvan lépésről. Ennek az
expedíciójának szenzációs eredménye - ez idáig idehaza senki sem méltányolta
kellőképpen -, hogy a Himalájában a világon elsőként fotózott nagy magasságban,
égbe nyúló szirtek között kőszáli kecskét. A vadról készült fényképei elsőként
az Illustrated London News-ban jelentek meg. Tény, hogy Apponyi Henrik
munkásságát, érdemeit külföldön - elsősorban Angliában - jobban ismerik, mint
idehaza. Pedig a méltatlanul elfeledett magyar vadász kimagasló eredményeket ért
el, ráadásul az állatfényképezésnek, természetfotózásnak is egyik úttörője volt.
Gróf Apponyi Henrik műve olvasmányos, izgalmas és számtalan olyan kalanddal és
utazással teli, amelyről talán sokan álmodoztak életükben; a szerző útja
kalandokban és élményekben bővelkedett, melyet Apponyi nagyon jó stílusban
vissza is tudott adni. Az olvasmányélményt tovább fokozza a több mint 200
eredeti a fotó a műben, mely igazi csemege, amely a vadászoknak kötelező,
mindenki másnak pedig a lehető legerőteljesebben ajánlott kategóriát képviseli.
Több mint puszta vadásznapló - sokkal inkább egy letűnt és csillogó kort
bemutató, izgalmas és kalandos vadász- és útinapló.