Gáncs Nikolasz és Zsidákovits Judit kalligráfiáról írott könyvének, ennek a
páratlan, két évtizede tartó munkának az volt az egyik célja, hogy a japán
kalligráfia témáját eredeti források és nyugati értelmezések felhasználásával
átfogóan feldolgozza. Másik elhatározása, hogy összegző műként vonzó legyen azok
számára, akik érdeklődnek a japán művészetek, a vallás, a zen, a gyakorlati
megvalósítás mozzanatai, távlatai és módszerei iránt, és mindezeket úgy
ábrázolja, hogy teljes egészében kerülje a túlzóan intenzív értelmezéseket és
mégis olvasmányos, ugyanakkor alapos maradjon. A mű a zen buddhizmus
hagyományvonalára fűzi fel a kínai írásbeliség fejlődését a csont és
pecsétírástól, a bambusz, majd a papír megjelenésével a reisho, vagyis az udvari
íráson keresztül a különféle stílusok megjelenéséig, egészen Wang Xizhi
(303-361) koráig, ami a kalligráfia művészetté alakulásának is tekinthető.
Amikor a 6. században a kínai írás különböző stílusú formái eljutottak Japánba a
buddhizmus különféle irányzatainak megérkezésével egy időben, az olyan erőteljes
írás, és vele párhuzamosan festészeti stílusvirágzást indított el a
szigetországban, amely több gazdag évszázadon áthajolva a jelenben is
kimagaslóan hat. A könyv számtalan erényei között a zen szellemétől áthatott
mesterekről összegyűjtött anekdoták mellett, amik egyedülálló hozzáférést adnak
a megvilágosodás szellemébe, megtaláljuk a kalligráfia gyakorlására vonatkozó
alapismeretek leírását is, a testhelyzettől kezdve a nyersanyagok és technikák
bemutatásán át az alapvonások ismertetéséig, amik elvezetik az olvasót a
kalligráfiai mintákig. A több mint 600 oldalas publikáció mondanivalóját 260 kép
árnyalja és teszi felejthetetlenné. Ivanics Zsolt