Nem könnyű olyan témát találni, amelyben ennyi emberi bölcsesség és tömény
természetfölötti halmozód- na fel. A jelen pillanat a lelki élet kulcskérdése
mind a kereszténységben, mind más nagy vallásokban. Talán azért, mert az idő
megállíthatatlan folyamában védőgát- ként, megszakításként, segítségként, sőt
kimondottan gyógyírként fedezték fel. Az egyik legrégebbi megnyilvánulását egy
buddhis- ta alapszabályban lelhetjük fel. ?Mikor azt kérdezték Buddhától, mitől
van az, hogy tanítványai, akik olyan egyszerűen, nyugodtan élnek, és naponta
csak egyszer étkeznek, annyira sugárzóak, így válaszolt. ťNem bán- kódnak a
múlton, nem aggódnak a jövő miatt, hanem a jelenben élnek. Ezért sugárzóak. Az
ostobák a jövő miatti aggodalomban és a múlt fölötti bánkódásban úgy
kiszáradnak, mint a zöldellő nád, melyet a tűző napon vágtak ki.Ť1 Az iszlám
hagyományban is, mely oly erőteljesen az Isten akaratának való alávetettségen
alapul, nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hogy éljék a mát, a jelent az
isteni rendelés szerint. Mohamed egyik hadiszában (tör- ténetében) ez áll:
?Amikor este van, ne várd a reggelt, és amikor reggel van, ne várd az estét.