A Csehszlovák Köztársaság 1939. évi megszűnésével véget ért egy korszak az
1919-ben gazdát cserélt észak-magyarországi területek történetében. Egyúttal az
új európai hatalmi-politikai állapotokkal összhangban új geopolitikai
elrendeződés kezdődött. 1939 márciusában a Szlovák Tartománygyűlés - Hitler
biztatására - kimondta az önálló és független szlovák állam létrejöttét,
ugyanekkor Kárpátalja még vissza nem tért részeit - az ún. Erdős-Kárpátokat -
Magyarország vette birtokba, és újból az ezeréves magyar haza részeként kezelte.
Popély Gyula, az egyik legismertebb felvidéki magyar történész jelen munkájában
az 1939-1945 közötti szlovák-magyar viszonyt vizsgálja. Mindezt annak figyelembe
vételével, hogy mindkét ország a Német Birodalom árnyékában élte a maga állami
életét. Mindkettő tagja volt a háromhatalmi egyezménynek és ténylegesen hadat
viselt a Szovjetunió ellen, illetve névlegesen hadiállapotban volt az angolszász
hatalmakkal. A valóságban tehát szövetségesek voltak, ténylegesen pedig a
legnagyobb ellenségek. Popély Gyula (1945) történész, egyetemi tanár, az MTA
doktora. 1990-ben a prágai parlament képviselője, 1991-1997 között a pozsonyi
magyar gimnázium és alapiskola igazgatója volt; tisztségéből a kétnyelvű
bizonyítványok betiltásával szembeni ellenállása miatt váltották le. 2000-től a
budapesti Károli Gáspár Református Egyetem tanára, 2001-től az egyetem BTK Új-
és Legújabbkori Egyetemes Történeti Tanszékének docense, 2005-ig
tanszékvezetője, 2002-2004-ben a BTK dékánhelyettese, 2004-2006-ban az egyetem
rektorhelyettese. Kutatási területe a felvidéki magyarság 1914-1945 közötti
története.