Az elmúlt száz év egyik legfontosabb memoárját tartja kezében az olvasó. Kozma
Miklós hiteles visszaemlékezéseit mindenkinek ismernie kell, aki érteni akarja a
20. századi magyar történelmet. Magyarország összeomlásának hónapjait, a Károlyi
Mihály nevéhez köthető puccsot egy olyan szemtanú írja le, akinek becsülete,
tisztessége, szavahihetősége megkérdőjelezhetetlen. Nem véletlen, hogy a máig
ható és uralkodó marxista történetírás megpróbálta a történelem süllyesztőjébe
rakni ezt a könyvet, onnan hozzuk most vissza mi is. A visszaemlékezés nemcsak a
történelmi hitelesség szempontjából érdekes, hanem azért is, mert Kozma Miklós
ott volt, ahol kevesen, olyan személyeket, vezetőket ismert, akik testközelből
látták azt a gyilkos kataklizmát, amit Károlyi Mihály és bolsevista elvtársai
hazánkra szabadítottak. A könyv megdöbbentő, az olvasók által nem ismert képet
és hiteles leírást ad a korszakról. Kozma Miklós memoárja tökéletesen kiegészíti
Lukachich Géza Magyarország megcsonkításának okai című visszaemlékezését,
illetve igazolja Raffay Ernő kutatásait. Ezekkel együtt érthető meg, hogy mi
történt száz éve: az ország megszállását tudatosan előkészítették, Károlyi
Mihály szabadkőműves kormánya nem egyik napról a másikra vette át a hatalmat és
a bolsevik diktatúra sem váratlanul szabadult rá az országra. A Kárpátia Stúdió
most is egy olyan könyvet mutat be az olvasóknak, amelyik megismerteti a
lényeget és segíti a tisztánlátást. Mármint azok számára, akik erre igényt
tartanak. LEVELDI KOZMA MIKLÓS 1884-ben született Nagyváradon. A Ludovika
Akadémia elvégzése után hivatásos tisztként, huszár hadnagyként szolgált. 1918
október végén került haza ezrede a frontról. Kozma huszárkapitány ekkor
spanyolnáthában megbetegedett, s csak 1918 november végétől kapcsolódhatott be
az eseményekbe. 1919-ben Szegeden a Nemzeti Hadsereg propaganda- és védelmi
osztályának vezetője, majd Horthy Miklós kabinetirodájának katonapolitikai
referense. 1922 októberétől az MTI, 1925-től a Magyar Telefonhírmondó és Rádió
Rt. elnöke, 1934-től felsőházi tag lett. 1935. március 4-től 1937. február 3-ig
a Gömbös-, majd Darányi-kormány belügyminisztere. 1937. márciusától újra az MTI
vezetője. 1938 őszén részt vett a kárpátaljai magyar fegyveres akciók politika
irányításában. 1940-től kinevezték a visszacsatolt Kárpátalja kormányzói
biztosának, nemsokára, 1941-ben Ungváron elhunyt.