Róna Lajos (1882-1934) a második világháború előtti időszak egyik
legjelentősebb médiaszereplője volt. Újságíró, sajtómágnás, lapalapító - mikor
mit hozott kihívásként az élet, de a munkássága mindig a média körül forgott.
Pályafutását Aradon kezdte, majd Nagyváradon folytatta. Róna ekkoriban Kun Béla
főnöke volt a Szabadság szerkesztőségében, ahonnan a szocialista frázisokkal
való alpári szemtelenkedése miatt kirúgta a későbbi bolsevista tömeggyilkost.
Róna Nagyvárad után Szegedre tette át a székhelyét, ő alapította meg a mindmáig
megjelenő Délmagyarország napilapot. Ezt követően az útja Budapestre vezetett.
Együtt dolgozott Mikszáth Kálmánnal, Tóth Bélával és Gárdonyi Gézával, később
Herczeg Ferenccel és Kosztolányi Dezsővel. Róna Lajos három évtizedes
pályafutásának történéseit 1930-ban írta meg. Könyvéről méltatói így
fogalmaztak: visszaemlékezései legtöbbször érdekesebbek és izgalmasabbak a
diplomaták memoárjainál, akik talán világesemények alakításában vettek részt,
mert nemcsak jelen volt a nagy idők nagy eseményeinél, hanem meg is látta a
szenzációt s pompás tollával följegyezte későbbi idők emlékezetére. Róna Lajos
memoárja ma már kordokumentum. Főleg az 1918 és 1919-es évek tekintetében, ami
Magyarország számára az összeomlást, a káoszt és a kataklizmát eredményezte.
Róna szemtanúja volt, amikor a Tanácsköztársaság csőcseléke átvette a hatalmat.
Bécsben részt vett az ellenforradalmi szervezkedésekben. Munkájában számtalan
portrét találunk az akkori eseményekben kiemelkedő szerepet játszó személyekről.
A zsidó származású Róna Horthy Miklós kormányzó személyével is foglalkozik,
amelyet érdemes összevetni a Horthyt antiszemitázók mai förmedvényeivel. Ország
a pácban címmel a most közreadott kötetben Róna Lajos visszaemlékezéseinek
azokat a fejezeteit nyújtjuk át korunk olvasójának, amelyek Magyarország
történelmének legsötétebb korszakát ismertetik, ezzel is leleplezve jelenkorunk
történészeit, akik szakmányban hamisítják meg a magyar múlt eseményeit.