Hogyan hatott a csecsemőként elrabolt badeni herceg sorsa a modern kor
történelmére? Ha már elrabolták, miért nem ölték meg? Miért tartották inkább
tizenhárom évig egy kamrába zárva? Hogyan próbálták tudatát állati szinten
tartani? Miért engedték aztán mégis szabadon? Hogyan tudta volna Kaspar Hauser
lefektetni egy új, emberibb társadalmi rend alapjait? Milyen körök érdekeit
szolgálta az, hogy ? miután már beilleszkedett a társadalomba ? kiszakították
barátai közül és megkeserítették az életét? Miért tették ki annyi szenvedésnek,
mielőtt megölték volna? Miért próbálták még halála után is minden eszközzel
rossz hírét kelteni? Hogy lehet, hogy az egyesek által csalónak vagy vadembernek
tartott lélek a halálos ágyán minden rosszakarójának megbocsátott és gyilkosa
lelki üdvéért imádkozott? Kortársai bölcs megérzéstől vezetve Európa gyermekének
nevezték Kaspar Hausert. Származásából, egyéniségéből és a történelmi helyzetből
adódóan sorsa valóban szorosan összefonódott Európa sorsával. Tragédiája ezért
hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt két évszázadban Európa elveszítette saját
identitását. Azonban ha Kaspar Hauser történetét elfogulatlan, értelmes
gondolkodással vizsgáljuk, megtaláljuk benne Európa felemelkedésének kulcsait:
ha lelkiségünkben őt követjük és történelemszemléletünket átformáljuk, új
értelmet nyer számunkra az európai lét. Kaspar Hauser romlatlan értelme gyermeki
nyíltsággal fordul a világ felé. Jót és rosszat egyaránt a szívébe fogad, de
mindenre ? még a szándékos rossz akaratra is ? csak viszonzásvárás nélküli
szeretettel válaszol. A világtól nem vár semmit, hanem Krisztus szívére hajtja a
fejét, csak tőle remél vigaszt, és az ő szeretetét közvetíti az emberek, akár
megkínzói felé is. Ahelyett, hogy menekülne sorsa elől, az örömöket és
nehézségeket egyaránt vállalva rátalál valódi Énmagára. Kaspar Hauser élete
tükör, melyben megpillanthatjuk a mögöttünk álló árnyakat, halála tanítás az
emberi szellem erejéről és arról, hogy a szeretet legyőz minden rosszakaratot