René Guénon (1886?1951) francia kultúrfilozófus a huszadik század egyik
legjelentősebb, mégis kevéssé ismert személyisége. Guénon hatása elsősorban
francia nyelvterületen érhető tetten, és itt elegendő csak az irodalom, a
tudomány és a filozófiai gondolkozás olyan ismertebb személyiségeire gondolni,
mint Romain Roland, André Malraux, André Gide, Simone Weil, Alain Danielou, a
német Carl Schmitt vagy a huszadik századi vallástudomány legnagyobb jelentőségű
gondolkodója, Mircea Eliade. Legnagyobb hatással azonban annak a tradicionális
iskolának a képviselőire volt, amely éppen az ő munkássága nyomán bontakozott
ki. Csupán három nevet érdemes itt említeni. Az olasz Julius Evola, bár számos
kérdésben nem értett egyet Guénonnal, mégis őt tartotta ?a modern idők
mesterének?. A ceyloni származású, de Amerikában élő művészettörténész, Ananda
K. Coomaraswamy számára meghatározó hatást jelentettek Guénon művei. Hamvas Béla
pedig Guénonban látta a modern idők megértésének kulcsát, mert szerinte ő volt
az, aki teljes világossággal feltárta a tradíció eszméjét, illetve a tradíció és
a modernitás egymáshoz való viszonyát. A könyv, amit az olvasó a kezében tart,
René Guénon történelembölcseleti főműve, s egyúttal annak az irodalomnak az
egyik kiemelkedő darabja, amely specifikusan a válság állapotában lévő világot
vizsgálja. Guénon meglátása szerint a modern civilizációt éppen az teszi igazi
anomáliává, hogy az egyetlen olyan civilizáció, amely az ember transzcendens
viszonyrendszeréről nem hajlandó tudomást venni, s kizárólag materialista elvek
mentén bontakozott ki. René Guénon mesterműve, A mennyiség uralma és az idők
jelei lehetőséget kínál a ma emberének arra, hogy saját világát egy olyan
perspektívából szemlélje, amelyet a keleten és nyugaton egyaránt jelenlévő
szakrális hagyományok fénye világít meg.