A kisiskolás előtt egy új világ tárul fel. A játékok sora bővül, bonyolultabbá
válik. Megkezdődik nyelvünk hangzó voltának tudatos érzékelése, megfigyelése,
annak papírra vetése, a betűk rejtélyes világának felkutatása. Tovább folyik a
mondókázás, az élethelyzetek, szokások drámajátékban való megélése, de egyre
több a ?tudomány? mögötte. Már nem csak eljátsszák, hanem meg is magyarázzák, a
nyelv működését analizálják, rendszereket és szabályszerűségeket fedeznek fel és
alkotnak. Egyre inkább belép a megismerésbe a valóság és annak tudatos tanulása.
A korábbi időszak mondókázós-dalos-mesés egyvelege ideális esetben olyan erős
anyanyelvi, kulturális gyökérré képződhet, amelyből az együttműködő iskola
segítségével vígan és magabiztosan szökkenhet szárba a szép és igényes, a
lényegre törő és szabatos, a választékos és megbecsült egyéni beszéd.
Hagyományos nyelvi kincseinket ezért soha ne feledjük. Mondogassuk, játsszuk ?
velük együtt ? minél többet!