Paul átvette az ékszerdobozt. Nem volt rajta a Sarazinok címere... valami
modern csinálmány lehetett. De amikor felnyitotta, elveszett öröksége ragyogott
rá; egy darabig néma áhítattal nézte. - Mademoiselle - mondta -, egy különös
dolgot kell önnel közölnöm. - Hangja olyan furcsán csengett, hogy Ethel letette
a teáskannát és rápillantott. - Ez a nyakék öt évszázadon keresztül a mi
családunké volt... A Sarazinok szerencséjé-nek hívják. - Lehetetlen! - kiáltott
fel Ethel mértéktelen csodálkozással.- Én Biarriztsban vettem, egy
régiségkereskedőnél. - Ön vette, természetesen, de egy királynő ajándékozta
egyik ősömnek valamely vakmerő tette jutalmául. Ameddig birtokunkban van,
megtartjuk földjeinket, kincseinket, szerencsénket, így szól a hagyomány. Ha
elvesztjük: mindenünk elveszett. - De hát, hogy történhetett akkor?... -
kérdezte Ethel.