Cousteau kapitány különleges expedíciói és filmjei hazánkban is nagy
érdeklődést keltenek. Ez a könyv az egyike annak a sorozatnak, amelyet A
Cousteau-csoport víz alatti odiszeája címmel világszerte sugárzott televíziós
filmek inspiráltak. A fülesfókák, az elefántfókák és a rozmárok a Calypso
legénységének csodálatos barátai és társai voltak a tengeren. A Jóreménység
fokánál két fülesfókát ejtettek foglyul a Calypso búvárai. Etették, gondozták,
dédelgették őket, s Pepito, illetve Christobald névre keresztelték. Barátaikkal
együtt tartottak őrséget a parancsnoki hídon, együtt aludtak a napon, s közben
átkeltek az Atlani-óceánon. Egy napon, Puerto Rico mellett, szabadon mozoghattak
a tengerben, mégsem szöktek el. Bebizonyosodott, hogy az ember számíthat a
tengeri emlősök ragaszkodására. A Guadalupe-szigeti elefántfókák már kevésbé
kezesek. A tonnányi, tucatnyi nőstény fölött őrködő hímek a földön vonszolják
tohonya testüket, lengetik furcsa ormányukat, és kétségbeesetten bőgnek. Az úszó
jégtábláikon szorongó, hosszú agyarú rozmárokat jóval nehezebb megközelíteni.
Még ma is a jégmezők urai biztosítják az eszkimók megélhetését, ám életüket a
trófeavadászok fenyegetik. A csapat örökbe fogadott egy kis árvát, Burke-ot,
akinél ragaszkodóbb teremtéssel még sohasem találkoztam - mondta az egyik búvár.
Burke azonban nem tudott úszni: meg kellett tanítani rá.