Mit tehet egy szegény fiatal író, ha családjának pénzre, kisfiának cipőre van
szüksége? Ír - a saját gyerekének. Ezt tette Móricz is 1906-ban. Ekkor jelent
meg ugyanis ez a regénye először újsághasábokon folytatásokban. De nemcsak a
honorárium, s siker is elmaradt. A bűbájos gyerektörténet több mint harminc évig
várt a sárguló lapok fogságában, mígnem 1938-ban ismét az író kezébe került.
Újraolvasásakor meghalt kisfia jut eszébe, az ő emlékére jelenteti meg regény
alakban. A poétikus történet kis főhőse, Gabi gyerek a nagyapa parókiáján nyaral
Galamboson, a Tisza mellett. Itt csöppen bele valóságosan is és képletesen is a
tengerbe - a végtelen rónaságot elárasztó, tengerré dagadó árvíz kellős közepén.
Szíve választottja, a kis piros szoknyás parasztlányka, Zsuzsika is a víz
foglya. Neki akar imponálni, amikor is bátran útra kél a bajbajutottak
segítségére siető öreg Bucsi bácsival csónakon. A sors megjutalmazza: ő menti ki
az árból a magas fára menekült Zsuzsikát. De jaj, a kislányt más fiú várja a
parton - Miska, a szerelmese. Hősünknek csak az ár sodorta hervadt pipacsok
maradnak, amelyeket a magyar tenger egy kis szárazulatán szedett makrancos
ideáljának.