Megunván a civilizált városi élet bezártságát a szürkeségét, a John Hillaby, a
híres utazó természettudósé a világ legnagyobb gyaloglója három hónapos
szafárira indul a Kenya északi határvidékén fekvő Rudolf- (Jade-) tóhoz. Öt
bennszülöttel, hat teherhordó tevével, tornacipőben tette meg az utat Wambától a
Rudolf-tóig és vissza. A kenyai északi határvidék sivataga apokaliptikus táj:
meddő föld, csupa mocsár meg kialudt tűzhányó. A valaha burjánzó életet már rég
kiégette a nap. A föld egyik legforróbb, legszárazabb terepe ez, a hírhedt
Szahel-övezet egy része. Amikor a szél felkavarja a forró homokot, mindent
elpusztít a homokvihar. Ebben a környezetben, gejzírek és lávaföldek között
fekszik a Rudolf-tó, s itt élnek azok a pár száz tagot számláló és egymással
élethalálharcot vívó, kihalófélben levő törzske, akikről a szerző megrázó képet
fest. Hillaby jól felkészült erre az utazásra, elolvasott a környék
felfedezéséről szóló minden beszámolót. Könyvében sokat hivatkozik a tó és
néhány környékbeli földrajzi hely első felfedezőjére, gróf Teleki Sámuelre.
Részletesen szól a tó névadójának, a tragikus sorsó Rudolf trónörökösnek ismert
históriájáról is (meyerlingi tragédia).