Ez a nagyepika tolsztoji hagyományára épülő, filozófiával mélyen átitatott,
modern költői mű először Olaszországban jelenik meg. Olaszul is és oroszul is.
1958-ban elnyeri a Nobel-díjat. Hazájában a szovjet rendszer rágalmazójának és
népárulónak bélyegzik érte a szerzőt. Csak 1988-ban, évtizedekkel a halála után
rehabilitálják. A Zsivago doktor a huszadik század egyik legrészletgazdagabb
történelmi tablója és egy - Majakovszkij szóhasználatával - ádáz értelmiségi
önarcképe. 1903-tól közel három évtizeden keresztül követi hősei sorsát.
Jelképes sors, annak a generációnak az élete, amely két forradalom után a
szovjethatalom rendezői színpadán találta magát. Paszternak ezeknek a
folyamatoknak a politikai tartalmát nem minősíti, inkább a történésekre
összpontosít, azokat viszont a lehető legaprólékosabban árnyalja-taglalja.
Történelmi fordulatok, családi események, szerelmek. Mérhetetlen szenvedések és
a lélek független örömei. Összegző mű, amelynek a legfőbb vonzereje a
szelídségében is konok, megvesztegethetetlen, Paszternak-lelkű Zsivago alakja.