Kanaka! Mily jól csengő szó! A dél-tengeri szigetek barna bőrű lakói ezzel a
kifejezéssel nevezik meg magukat. Kanaka, éppúgy mint Tangata, egyszerűen embert
jelent. Csak a fehérek torzították el; az ő ajkukon Kanakévá silányult, és
egyszersmind rossz mellékízt kapott; a szemükben alacsonyabbrendű színeseket
jelölték így. Jóllehet öt évtized telt már el azóta, mégsem állíthatjuk, hogy ez
a felfogás teljesen megszűnt. Márcsak azért sem, mert az emberek - tekintet
nélkül színre és nemzetiségre -, sem megismerni, sem megérteni nem képesek
egymást, ha egy nép kultúráját csupán néhány sajátosság alapján, nem pedig
teljességében ítélik meg. Ez a könyv segíteni kívánja az olvasót, hogy a Kanakát
kanakaként, emberként lássa és értse meg; megszületésében azok a tapasztalatok
munkáltak legerősebben, amelyeket múzeológusként gyűjtöttem e népek
kultúrkincsének évtizedes tanulmányozása és tudományos kutatása során. Nem egy
teljes tényanyagot felölelő, tudományos kézikönyvet akarok az olvasó kezébe
adni. Mindenekelőtt azt tekintettem célomnak, hogy kimutassam a különböző
óceániai népek kulturális sokféleségét, és bebizonyítsam, hogy e kultúrák minden
ősiségük mellett, az emberi megélhetés számára évszázados tapasztalás útján
kialakult lehető legjobb formát öltötték mindenkori lakóterületükön.
Természetesen mindazokat a jelentős változásokat is figyelembe vettem, amelyek a
gyarmatosítás kezdete óta mind a bennszülött kultúrát, mind magát a dél-tengeri
szigetlakót és életét átalakították.