E könyvben az emberélet szentséges voltát igyekszem beláthatóvá tenni. Annak a
társadalomnak a szokásait, amelyben az ember az életet, és az őt eltartó
teremtett mindeneket Isten ajándékának tekintette, s aképpen is bánt vele,
becsülte meg. Azt a ma már csak szórványban föllelhető életformát, amelyben a
született gyermeket áldásként fogadta a család, s a templomi keresztelő mellett
a Nappal (Őrség, Göcsej) és a Holddal (gyimes) is megáldatta; azt a közösséget,
amelyben a szülőanyának a Boldogasszony minden bajtól megóvó ágyát készítették
el, s a gyermek bölcsőjének is szentséges szerepe adódott; amelyben házasságra
fészeknyi gyermek okán léptek a különnemüek, s nászuk - amelyet a madarak január
végi násza kapuzott, s az ezt követő Mária mennyegzője játék áldott - Isten
közelében. a ház fönt-jében, a padláson történt. Azt az életformát, amelyben
minden megpróbáltatást Istentől eredőnek tartott és fogadott el az ember, s
éppen ezért javát, épülését szolgálta; amelyben a halált nem tartotta
pusztulásnak, hanem annak , ami a földi élet utolsó átváltozását hozta, s
készület előzte meg, várakozás Molnár V. József