Az ?1885-ben megjelent A két koldusdiák és az 1889-ben készült A beszélő
köntös, újból és újból elolvasva is élmény, a magyar múltba tett kirándulásaink
gyönyörködtető kalauza. Mikszáthnak ez a két korai regénye látszólag teljesen
romantikus alkotás, történelmi mese. A csodálatos kaftány esete beillene
népmesének is, akárcsak a Gyulafehérváron elejtett aranyakból kitalált délceg,
idegen királyfi képzelet szülte alakja. A mesés-romantikus elemek mellé azonban
vaskosan reális környezet és szinte hétköznapian valóságos, hús-vér szereplők
párosulnak. Nyilvánvaló, hogy a két koldusdiák élményei is belejátszanak, A
beszélő köntös Kecskemétjének leírásában pedig egy török korabeli magyar város
epizódjai elevenednek meg, furcsa városi törvényekkel, izgága papokkal,
nehézkezű, de könnyen hevülő lelkületű mesteremberekkel, buja özvegyekkel,
csillogó bőrű cigánylányokkal, alacsony ablakú tanácsházzal, amelyen olyan
könnyű bekiabálni az igazságot. Ízig-vérig élő, eleven népi világ ez, Mikszáth
szeretettel hajol föléje.