1939 nagypéntekjén egy kamasz matekzseni, a washingtoni Szent Albán iskola
növendéke titokzatos meghívást kap a Smithson Intézetbe (Smithsonian
Institution), amelynek alagsorában rohamtempóban készülnek az atombomba tervei.
Az intézet munkatársai a második világháború kitörését próbálják megakadályozni,
a kormány viszont a háborút akarja megnyerni. Ugyanitt valaki szórakozik a
téridővel, és történetesen a hátborzongatóan tehetséges kamasz lesz a
letéteményese az atommaghasadás és a negyedik dimenzió kulcsának. A föld alatti
laboratóriumban Robert Oppenheiner és Los Alamos többi leendő tudósának
társaságában ontja szikrázó ötleteit. Sikerül behatolnia a múltba és a jövőbe
is, miközben nemcsak a történelem értelmét próbálja megfejteni, de igyekszik
beavatkozni azokba a kulcsfontosságú eseményekbe is, amelyek meghatározzák a XX.
századot. Közben az intézet földszintjén a nyitvatartási idő után életre kelnek
a múzeumi kiállítások viaszfigurái és egy kalandvágyó First Lady beavatja
hősünket a nemiség rejtelmeibe. A Smithson pincéi az amerikai regényíró legújabb
alkotása, mely a vidali életmű azon vonulatába tartozik, mely műveket a szerző
koholmányregényeknek nevez, ugyanakkor azokkal a témákkal is foglalkozik,
amelyekkel ismert történelmi regényeiben. Így még érthetőbb és természetesebb,
hogy Lindbergh, Roosevelt, Einstein, Grover Cleveland és Adolf Hitler mellett
Abraham Lincoln is megjelenik a színen. A politikai felelősség és az
önfeláldozás kérdései szövődnek bele a kvantumfizikáról, húrelméletről,
klónozásról, az eszkimók nemi szokásairól és a különböző amerikai elnökök
családi életéről szóló szürreális regénybe. A Smithson pincéi valódi bravúr, a
vidali nyelv káprázatos humorában fürdő gyilkos erejű szatíra, szemtelen,
szertelen, szabad szájú, nyelvöltögető komédia.