Részlet a kötetből: Magyarország a honfoglalás előtt Ha beköltözünk egy házba,
melynek nem mi vagyunk elsö lakói, nem támad-e önkéntelen az a kérdés bennünk:
vajon ki s miféle emberek laktak itt előttünk? Járván-kelvén szép magyar hazánk
rónáin, hegyei közt, nem támad-e fel lelkünkben a kíváncsi kérdés: miféle népek
éltek itt, minekelőtte őseink elfoglalták ezt a földet? Miféle népek sírja
fölött járunk? Kiknek vére s verejtéke áztatta, termékenyítette a földet,
melynek minden rögéhez változatlan szeretettel tapad a lelkünk; melyen kívül a
nagy világon nincsen számunkra hely: vessen a végzet bárhová, visszasír hozzá a
szívünk. Az első, e földön lakó nép, melynek neve megmaradt, a kelta nép volt,
mely Krisztus születése előtt 5-6 száz esztendővel rajzott ki Ázsiából. Ez a nép
már ismerte a kőnél, bronznál tökéletesebb vasat. Ez már vasból kovácsolta
fegyverrel foglalta el a földet, lett ura ennek a hazának. Művelte a földet,
foglalkozott állattenyésztéssel, űzte a kereskedést s ennek révén érintkezésbe
lépett a világhódító Rómával, hogy aztán meghódoljon a nála erősebbnek,
műveltebbnek. Vagy százévi viaskodás után hódította meg a hatalmas Róma a kelta
népet s Krisztus születésének első százada végén a kelták földje, túl a Dunán s
a Dráva-Száva közén Pannónia névvel római tartomány lett. De laktak ez időben
mai hazánk földjén más népek is. A mai Erdély földjén a dákok, a Tisza mentén s
a Temesközben a géták. Amint Róma szomszédságba jutott a dákok földjével, meg is
kívánta a természeti kincsekben gazdag tartományt s hosszú harc után Traján
császár leverte a dákok vitéz fejedelmét, Dekebált: római tartománnyá lett a mai
Erdély földje is.