A regény középpontjában egy kibontakozó szerelem és egy életen át tartó
szövetség áll. A színhely Közép-Európa, Magyarország, 1956 októbere és
novembere. Két ember, egy szegedi medika, egy orvostanhallgató lány, és egy
börtönből csak hetekkel korábban szabadult, fiatal férfi, akit fegyveres,
kommunista és államellenes szervezkedésért csuktak le évekkel azelőtt. Két
ember, két családi és társadalmi, történelmi háttér. A nagy kérdés, el lehet-e
bújni a lassan megszilárduló kádári diktatúra mindent látó és figyelő
ügynöktekintetei elől? Lehet-e tisztességesnek maradni? Segít-e ebben az 1957 és
1958 romos Magyarországán vonuló, hatalmas vándorcirkusz, ahol a medveidomárok,
légtornászok, törpe gladiátorok és oroszlánszelídítők közt menedéket lelni remél
a férfi, aki később ismert író, szerkesztő, befutott színházi szerző, idegen
nyelvekre fordított esszéista lesz. Történetesen a regény írójának édesapja:
Száraz György. A családi emlékezet parányi szilánkjaiból áll össze Száraz Miklós
György eddigi legszemélyesebb regénye, melyen édesapja, a Rákosi börtöneit
megjárt író, Száraz György életén keresztül villantja elénk a múltat, a
történelembe ágyazott emberi sorsokat, no, meg egy bódító szerelem történetét.