Az 1848-as szabadságharc bukása után nemzeti önállóságunkat és a forradalom
szociális vívmányait egyaránt brutálisan felszámoló tíz esztendő - az ún.
Bach-korszak - társadalmi és szellemi mozgalmairól ad képet Nemeskürthy István
izgalmas könyve. A hagyományos történetírás ezt az időszakot mint a passzív
rezisztencia korát tartotta nyilván. Könyvünk szerzője most bebizonyítja, hogy
ez az önigazoló meghatározás egyoldalú és téves: a szüntelenül megújuló, újból
és újból felszínre törő ellenállás nagyon is aktív volt, és ezért eredményes. A
felületen mindent betakart, elfojtott az elhamvadt remények szürke hamurétege,
de alatta - ha nem is mindenki számára láthatóan - ott parázslott a
függetlenségi és forradalmi harc soha ki nem aludt tüze.