Mária Terézia elnehezedett, nyájas, cukormázzal bevont úrnője volt országainak,
ugyanakkor kérlelhetetlen nevelő és uralkodó, aki konzervatív nézeteivel
kudarcot vallott saját gyermekeinél. Szerető hitves és jó anya is volt,
magánemberként pedig mélyen érző és sebezhető asszony. Talán éppen ebben rejlik
töretlen népszerűségének titka: a mai olvasó számára is megmaradt emberi
közelségben, mert képes volt kellő önkritikával és iróniával szemlélni önmagát s
a látottakat őszintén feltárni.