Szokatlan országjárásra hív ez a könyv. Szokatlanra, mert nemcsak lengyel
tájakat, érdekes történelmi epizódokat, különböző népszokásokat mutat be, hanem
azt is, ami mindezeket egységbe fűzi: az ország hangulati egészét. Sebők Éva
színes írói egyéniségével harmonikusan eggyé ötvözve tudatos szerkesztést és
ösztönszerű figyelést, beható analízis tárgyává tett egy hangulatot: a
lengyelség nehezen bemérhető fogalmát. Tulajdonképpen költői téma. És a szerző,
akinek nevéhez a nagy Mickiewich-eposz, a Pan Tadeusz első megjelent magyar
fordítása, valamint csaknem félszáz prózai és vereses lengyel mű magyar
újjáalkotása fűződik, nem tagadja meg lírai énjét sem, a sorok között ott
lappang, pulzál a költészet. Aki ismeri Sebők Éva gyermekirodalmi munkásságát ?
a nívódíjjal kitüntetett Mimózát és Boholyt, valamint a Hangmadarat, Volt
egyszer egy kisfiút és Koboldost ? már sejtheti, hogy ebből a könyvből sem
maradhatott ki az a sajátos humor, mely stílusára annyira jellemző. Miközben a
szerző ?lengyel lantot? penget, igen gyakran keletkeznek olyan hangulati
fénytörések, melyekben vidámság szivárog a bánat és lehangoltság a jókedvbe.
Sebők Éva hidat ver a parkok, szerelmek és esők ?fogalmi? Lengyelországa meg az
események, helyek és szokások ?reális? Lengyelországa közé. Olyan hidat, mely
nemcsak kapcsolatot, de egységet is teremt a két part között. Az olvasó,
közeledjen akár útikönyv, akár költői vallomás elvárásával ? megtalálja, ami
hozzá szól.