Harsogóan friss-zöld réten, a sportpisztoly ártatlan-kék füstjével indítja el
Kosztolányi Az aranysárkány meséjét, egy tisztességes ember néhány hónapba
sűrített tragédiájának történetét. S a mű végén újból dörren egy revolver, de ez
már gyilkos szerszám, Novák Antal főgimnáziumi tanár fordítja önmaga ellen, mert
a boldog békeidők látszólagos ragyogásában visszájára fordul minden, a szürke
hétköznapokban elfakulnak, kialszanak a remények, megcsonkulnak a vágyak, s
mindinkább a rettegés, az erőszak, a kiszámíthatatlan végzet árnyai tolakodnak
előre, még ha kápráztatóan süt is a nap. Látványos,külsődleges eszközöket
kerülve, kegyetlen logikával, igazságkereső szenvedéllyel vetíti elénk
Kosztolányi egy századvégi kisváros életét, gazdagon benépesítve a monarchia
jellegzetes kispolgári figuráival. A humanitás összetevőit keresi ebben a
jobbnak vélt korban a kicsinyes nyárspolgáriság és az agresszív butaság ellen.
Reményeiben csalakozva, kiábrándultan kérdőjelezi meg végül e kor értékeit,
amely a tiszta, jó és gyanútlan embereket halálba taszítja.