... Történetünk szálai a messzi múltba nyúlnak vissza. Azokba a daliás időkbe,
mikor Rátóton kitört a demokrácia. Hogy honnan jött, ki hurcolta be, azt még a
mai napig kutatják a járványügyi szakemberek, de történelmi tény, hogy egyszer
csak ott sétált a rátóti főutcán. Köszönt jobbra, köszönt balra, meg-megállt a
porták előtt, megpróbált ismerkedni, szóba elegyedni, még a kocsmába is
benézett, sőt fel is hajtott egy deci törkölyt. De a rátótiak sem azért
rátótiak, hogy mindenféle jöttment idegent csak úgy maguk közé eresszenek, rövid
úton elkapták a nyavalyás demokrácia grabancát, és kirakták a szűrét. Nahát, azt
rakhatták! Kirakták az alvégen, visszajött a felvégen. Kirakták nappal,
visszajött éjjel. Zsákba kötötték, folyóba dobták, délután jött haza a
csordával... No erre már igazán megharagudtak a rátótiak. Még hogy rajtuk kifog
egy ilyen-olyan-amolyan demokrácia! Nosza, ásót, kapát, kaszát ragadtak.
Mindjárt az első kapavágás kitűnően sikerült, úgy hasadt ketté a demokrácia,
mint a csányi dinnye, mikor belepisál Lőrinc. Hanem épp ez volt a bökkenő! Nem
tudták a derék rátótiak, hogy ez a göthös demokrácia osztódással szaporodik!...