A társadalmi mozgalmak történelmet írnak és társadalmi változásokat idéznek
elő; a szociológusok pedig különféle módokon értelmezik ezt a történelemformáló
folyamatot. A társadalmi mozgalmak feltárják a fennálló elnyomást, ösztönzik a
bennük résztvevők meggyőződését, és felvázolják a társadalom ideális képét és az
ahhoz vezető utat. A szociológusok általában nincsenek abban a helyzetben, hogy
felvállalják ezeket a fontos feladatokat, legtöbbször csak azután kezdhetik el
kutatásaikhoz az adatgyűjtést és a társadalmi változások pályájának rögzítését,
miután a történelemformálás szenvedélye már alábbhagyott. Míg a társadalmi
változások aktivistái a harc frontvonalában vannak, addig a társadalmi mozgalmak
kutatói a hátsó sorokban állnak, és beszámolókat írnak ezekről a
történelemformáló akciókról. E könyv végső átdolgozásának pillanatában a
hongkongi rendőrség épp éles lőfegyverekkel támadta az egyetemeket, ahol a
diákok összecsaptak velük, hogy megvédjék a kampuszukat. A hongkongi diákok
felemelt fejjel utasították el a hallgatást, és kiáltásaik hangosan és tisztán
csengtek a korszak legjelentősebb forradalmi tüntetéshullámát elindítva. Idézet
a kötetből: Ez a könyv megkísérli megmagyarázni a történelemformáló tajvani
Napraforgós és hongkongi Esernyős mozgalmak eredetét, folyamatait és
eredményeit, valamint ezeknek a Kína-ellenes mozgalmaknak a hatását. Miért
alakultak ki a kulturálisan konzervatív kínai társadalomban ilyen heves
tömegtüntetések? A konfucianizmus talán nem követeli meg a politikai hatalom
iránti tiszteletet és engedelmességet? Miért hajlandóak Tajvan és Hongkong
polgárai részt venni olyan mozgalmakban, amelyek kihívást jelentenek a kínai
kormány számára, miközben a politikai vezetőik egyre inkább eleget tesznek
Peking követeléseinek? A Napraforgós és Esernyős mozgalmak esetében hogyan
alakulhattak ki és hogyan tartottak ki ilyen nagyszabású kollektív akciók?
Ming-sho Ho szociológus professzor könyve végül válaszokkal szolgál ezekre a
kérdésekre, előbb azonban kiemeli a történelmi jelentőségű hongkongi és tajvani
tiltakozások közös jellemzőit, és globális fejlemények kontextusába helyezi
azokat. (...) A 2024. január 13-i tajvani elnökválasztás közelmúltbeli eredménye
azt jelezte, hogy a Napraforgós mozgalom öröksége továbbra is él. Tajvanon,
Hongkongban és a világ más részein az ifjúsági aktivizmus mindig is állandó
változásban van. Gyakran a lelkesedés rövid epizódjaiban villan fel, amelyet
hosszabb nyugalmi időszakok követnek. Azonban a felvirágzás e rövid pillanatai
alatt gyakran a történelem új lapja nyílik meg, és olyan drasztikus változások
következnek be, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak.