A ló mindig hálás. Hálás lény és hálás téma. Czigány Zoltán - maga is nagy
lovas és lóbarát - egy nagy múltú irodalmi hagyomány nyomába indította
mesekönyvének hőseit, Csodát és Kószát, akik vásott nyerítéssel vágtatnak vagy
poroszkálnak elődeik után. Nem csupán a szelíd irónia, hanem olykor a harapósabb
szatíra is felvillan a gyakran groteszk történetek lapjain - méltatta Czigány
Zoltánt Békés Pál, amikor Csoda és Kósza című könyve elnyerte az IBBY-től az Év
Gyerekkönyve díjat. Nos, most itt a folytatás, ami legalább annyira
szórakoztató, nyelvi leleményekben gazdag, mint amilyen az első rész volt! Csoda
és Kósza azóta sem pihent a babérjain, azaz a szalmán, sőt, egyre többet
utaztak. Jártak Velencében, Pekingben, Santorinin, Párizsban és Mogyoródon,
Kósza még a sivatagba és az Északi-sarkkörre is eljutott. Jól tudjuk, kik ők:
lovak, a lelkünk részei. Mert mint minden gyerek és felnőtt, hajlamosak a
meggondolatlan cselekedetekre, a kaszálásra, és mint minden gyerek és felnőtt,
tudnak olyan jók is lenni, hogy az csodálatos! Erről szól a könyv.