A harcos-utazók nem panaszkodnak - folytatta Don Juan. Kihívásként kezelnek
mindent, amit a végtelen ad nekik. Egy kihívás az kihívás. Nem személyes. Nem
lehet áldásként vagy átokként kezelni. Egy harcos-utazó vagy győzedelmeskedik a
kihíváson, vagy a kihívás pusztítja el őt. Győzni sokkal izgalmasabb, úgyhogy
győzz! Azt mondtam neki, könnyű ezt mondani, de megvalósítani már más dolog, és
hogy a megpróbáltatásaim megoldhatatlanok, mivel abból erednek, hogy
embertársaim képtelenek arra, hogy következetesek legyenek. - Nem a körülötted
lévő emberek a hibásak. Ők nem tudnak segíteni magukon. A hiba benned van, mert
te tudsz segíteni magadon, de hajlasz rá, hogy egy mély szinten megítéld őket.
Ítélkezni minden idióta tud. Ha megítéled őket, csak a legrosszabbat fogod
belőlük kihozni. Mindnyájan, emberi lények foglyok vagyunk, és ez a börtön
késztet bennünket arra, hogy ilyen szánalmas módon viselkedjünk. Számodra az a
kihívás, hogy úgy fogadd el az embereket, ahogy vannak. Hagyd őket békén. - Ez
alkalommal tökéletesen tévedsz, Don Juan. Hidd el nekem, egyáltalán nem érdekel,
hogy megítéljem őket, vagy hogy valamilyen módon beléjük gabalyodjak. - Nem
fogod fel, miről beszélek - erősködött kitartóan. - Ha nem vagy tudatában a
vágyadnak, hogy megítéld őket, még rosszabb állapotban vagy, mint gondoltam. Ez
a harcos-utazók hibája, amikor elkezdik folytatni az utazásukat.