Rövid az életem: leími is csak röviden lehet. Tizenöt és fél éves voltam,
amikor elsö versem - valami kis névnapi köszöntő - megjelent Benedek Elek
nagyapó Cimborájaban, s akkor kaptam az első honoráriumat. Azóta sem voltam
olyan boldogan büszke és magammal megelégedett, mint akkor.Azóta sok mindent
láttam a világban, és becsületesen próbáltam írni magamról és arról a sok
mindenről, amit láttam. Szülővárosomból,Szatmárról négy éve kerültem
Kolozsvárra, most itt végzem a jogi fakultás utolsó esztendejét. A szenvedést is
megkóstoltam már,néhány évig állandóan levert voltam és szomorú. Most huszonkét
éves vagyok. de napról napra fiatalodom. Éjszakánként szépeket álmodom,
rendületlenül hiszek Istenben és az emberekben. Hiszek a nőben, a versben, a
szépség és jóság missziojában. Valami lesz belőlem, de még nem tudom: mi. 1929
(Dsida Jenő fiatalkori önéletrajzából)