Gyermek- és ijfúkorának emlékeit idézi fel új regényében Molnár Gábor. Főként
azokat az élményeket, melyek kifejlesztették és megerősítették benne a természet
szeretetét, az utazást, az idegen földrészek, egzotikus tájak utáni vágyakozást.
Városi gyerek létére megadatott neki az a lehetőség, hogy nagyszüleinél, a
bakonyi nyaralások idején közelebbről is megismerkedjék a természettel.
Barangolások az erdőben, a hegyekben, az erdei patakok és vízmosások környékén,
gombaszedés, növénygyűjtés és izgalmas vadászatok között telnek el vakációi.
Pajtásai mellett bányász nagyapja is avatott kalauza ebben a vilában. Ő
ismerteti meg az erdők titkaival, a növények és állatok életével; olyan
tudnivalókkal, amelyek felnőtt korában ? az őserdei életében ? is hasznára
válnak majd. A budapesti és a bakonyi élmények nem mindig vidám élményeit:
tizenkét éves, amikor a Gyermekvédő Liga jóvoltából vendéggyerek egy kis svájci
faluban. Az önéletrajzi regény második részében a pápai Mezőgazdasági Akadémián
eltöltött évekről, azokról a hónapokról számol be, amikor mezőgazdasági
gyakornokként dolgozott két dunántúli nagybirtokon.