Szerző: Szabó Magda Kiadó: Európa Nyelv: magyar Kiadás éve: 2008 ISBN:
9789630784498 Kötésmód: KEMÉNYTÁBLÁS, KÖTÖTT Oldalszám: 210 oldal Méret [mm]:
130 x 188 x 16 ?Pályám ?kezdetén, mint a Lengyel Balázs immár legendás Újhold-ja
köré csoportosuló fiatalok egyike, költőként indultam, második verseskötetemre
1949-ben kaptam az osztályidegen voltomra való hivatkozással még aznap vissza is
vett Baumgarten-díjat. A zsdanovi gesztus hazai irodalompolitikánkban való
érvényesítése startpisztoly dörrenése volt, az Újhold nemzedék, amely megalkuvás
nélkül szembeszállt a követelményekkel, kivonult az arénából, s kollektív
döntése: nem publikálunk többé, évekre megbénította a reális magyar irodalmi
életet. A bekövetkezett helyzetre ki-ki írói alkata szerint reagált, volt, akit
a helyzet brutalitása némaságba merevített, nálam a felháborodás kifejezési
formaváltozást eredményezett, saját személyemről elfordult a tekintetem,
elkezdtem figyelni, majd ábrázolni a meggyalázott országot, abbahagytam a
versírást, és egy megrendítő családi haláleset után átélt temetés keserves
élménye meg is hozta első regényem, a Freskó témáját. A mű 1953-ban íródott, s
ha nem megfelelő kezekbe kerül, bármit eredményezhetett volna, akár a Gulágot
is. Tudtam, mit ábrázolok, nem is mertem otthon tartani a hamar bujdosóba adott
kéziratot, rejtegette azt Lengyel Balázs és Nemes Nagy Agnes, volt Ottlikék,
volt Kálnoky László őrizetében, egy példány Debrecenben, anyámék
szenespincéjében a szén alatt. 1956 aztán meghozta a megoldást: az elnémult
írókat a kiadók keresték fel, kéziratot kérve, így került nyilvánosság elé a
Freskó is 1958-ban, első kritikáját, ismét csak fejét kockáztatva, Lengyel
Balázs írta meg. A Freskó-t a megalázott kitaszítottak jóvátételt ígérő Istene
kísérte: itthoni, meglepően kedvező fogadtatása eljutott az akkor még
nyugatnémet Insel kiadóig, és a könyv kikerült a nemzetközi könyvpiacra.
Váratlan sikert aratott idegenben is, itthon meg a kínosan megdöbbent marxista
kritikusok eddigi támadásaikat udvarias elismeréssé mitigálták. Az Újhold
egykori fiataljai közül elsőnek én kaptam Kossuth-díjat, ez annyit jelentett,
nincs mit kezdeni velem, ha eddig nem változtam, már aligha fogok akkor, mikor
már a nemzetközi sajtó is véd. A Freskó egyetlen nap története: Annuska, aki
kezéből a festőművész ecsetjét kitépte a hatalom, aki dísztárgyak készítésével
keresi a szülői házból való szökése után a kenyerét Pesten, anyja temetésére
hosszú távollét után először látogat szülővárosába, s mikor ismét szembesül
élete hajdani irányítóival és tanúival, zavart megrendüléssel éli át, senkinek
nincs már hatalma felette, nem rettegni: szánni valók a családtagok, Tarba
lakói, mindenki, aki egykor bántotta vagy akitől iszonyodott. Annuska úgy tér
vissza a fővárosba, hogy nem visz magával mást, csak a szánakozást, a hajdani
félelemmel együtt egész Tarba emlékként marad vissza a Pest felé futó
gyorsvonaton. A regény szerkezete akkor még feltűnéskeltően új volt. Nem a
móriczi hagyományt követtem, hanem belső monológokkal dolgoztam. Annuska
figuráját mindig más családtag, barát vagy ellenség szemszögéből ábrázoltam.
Most, hogy újra elolvastam a könyvet, elfogott a borzongás: mi lett volna, ha ez
az ábrázolás, amelyről azt hittem, sose lát nyomdagépet, akkor vetíti ki a
letagadhatatlan igazságot, mikor boldog felszabadulttá hazudtak egy boldogtalan
és megszállás alatt élő országot? Úgy meglepett, hogy nem kerültem börtönbe. A
Freskó számomra örökre az újrakezdett írói élet szimbóluma marad, eltaposott
fiatalságunk húsvéti csodája, a feltámadás. Egyszer, az üldözöttség legmélyebb
bugyrában majdnem számonkérő indulattal faggattam Istent, ha arra teremtett,
amit élnem kell, ugyan miért tette. Ma már tudom, Isten a Freskó-val válaszolt.?
Szabó Magda