Szerző: Jon Fosse Kalligram Kiadó, 2024 ... az írás számomra azt jelenti, hogy
meg kell hallanom a szöveget: amikor írok, nem találok ki semmit, előre nem
tervezek semmit, csak hallgatom a hangokat és figyelek. És itt egy metaforához
folyamodnék, mert az írás nem más, mint meghallani a hangokat. Így az írás
természetesen a zenére emlékeztet. Abban az időben, kamasz éveimben, majdhogynem
egyenes út vezetett a zenétöl az írásig. Én gyakorlatilag teljesen abbahagytam a
zenélést és a zenehallgatást, és írni kezdtem, és az írásaimban megpróbáltam
valamit leírni abból, amit zenész koromban megéltem. Ezt tettem akkor - és ezt
teszem ma is. Van még valami, ami talán kicsit különös, mégpedig az, hogy írás
közben néha azt érzem, hogy már készen van a szöveg, valahol egy külső térben,
nem bennem, és akkor már csak le kell írni, mielőtt eltűnik a szöveg. Néha
változtatnom sem kell rajta, máskor fel kell kutatnom, úgy, hogy átírom, húzok
belőle; óvatosan megkeresem a már kész szöveget. Részlet Jon Fosse
Nobel-előadásából. Elhangzott Stockholmban, a Svéd Akadémián 2023. október 6.-án
A kötet adatai: Kötés: puhatáblás Megjelenés éve: 2024 Terjedelem: 80 oldal