Amióta a Doni 2. Magyar Hadsereg pusztulásáról szóló tv-sorozat elkezdődött, a
TV-hez, Rádióhoz a résztvevők naplójának -, a visszaemlékezők leveleinek áradata
indult meg. Minthogy ebben a hadseregben én is részt vettem, naplót is írtam,
így hozzájárulhatok az áradathoz. Annyi sok keserves élményt, tragédiát hallhat,
láthat hazánk ma is néha, hogy abból már sok is. Ezért úgy határoztam, hogy
naplómból s emlékezetemből csak - vagy főleg a derűsebb eseményeket írok le
10-12 históriácskára - story-ra gondolok. Ezt abból a megfontolásból teszem,
hogy a ma élő fiaink, unokáink is tudják meg a magyar ember, a magyar katona
ott, a messze idegenben sem vesztette el a fejét, a kedélyét s ezáltal az
életösztönét. Egri fiúkkal voltam kint, akiket majd név szerint is megemlítek.
Nagy szerencsénk volt, hogy nem harcoló alakulatnál, hanem a hadsereget ellátó
VII/2. ellátónál szolgáltunk, s így a 12 hónapból csak 2-3 hónapot töltöttünk
fegyverben, amikor a Dontól távozva hazafelé jődögéltünk.