Nagyívű esszéjében a szerző sorra veszi, hogy mely történelmi mulasztások és
baklövések vezettek oda, hogy Európa egyik kimagasló kultúrnemzete két
világháború kirobbantója lett. A leegyszerűsítő magyarázatokat cáfolva írja le a
fasizmus és a hitlerizmus létrejöttének okait, ennek kapcsán ismerteti a
demokráciákat mindenkor ? tehát napjainkban is ? fenyegető veszélyeket. 1) A
hisztérikus közösségekben mind erősebb lesz a hamis önértékelésre való
hajlandóság; [?] örömmel fogadnak mindent, ami őket ? lehetőleg a valóság
rovására ? felmagasztalja. 2) A demokratikus Európa elfelejtett valamit, amit a
feudális Európa tudott: a békecsinálás művészetét. 3) A versailles-i
békeszerződés nem azért volt rossz, mert túl szigorú volt, vagy túl enyhe, hanem
mert nem zárta le a kérdést, melyből az első világháború megszületett: a német
politikai keret végleges megalakulásának kérdését. 4) A fasizmus gyökerei mindig
ott vannak, ahol bármilyen ok miatt, bármiféle megrázkódtatás során, bármiféle
tévképzet folytán a nemzet ügye és a szabadság ügye szembekerül egymással. 5) A
hitlerizmus nem szűnik meg hangoztatni a német nép békevágyát és azt, hogy a
hadsereg a becsület miatt kell neki, nem másért, ugyanakkor azonban olyan
politikát folytat, amely a német hadseregtől való legvadabb félelmet is
indokolttá teszi.