A XXI. században csaknem kétmilliárd keresztény és 800 millió mohamedán él
Földünkön. A magukat zsidónak vallók száma mintegy 12-14 millió. Ebből is
látható, hogy a zsidóság egésze létszámát tekintve egy viszonylag kis vallási és
népi közösséget alkot, amely kevesebb, mint a Földünkön élő hétmilliárd ember
egynegyed százaléka.A zsidóság, a judaizmus és a zsidó szervezetek befolyása
azonban nem mérhető a zsidó öntudattal rendelkezők számával. Milton Himmelfarb
amerikai zsidó író ezt így fejezte ki:?Minden zsidó tudja, hogy mennyire
átlagember önmagában. Ha viszont együtt vesszük számításba őket, akkor nagy
dolgokra képesek, és megmagyarázhatatlanok... A zsidók száma a világon kisebb,
mint egy pici hiba a kínai népszámlálásban. Mi mégis nagyobbak vagyunk, mint a
létszámunk. Nagy dolgok történnek körülöttünk és velünk. A különböző országokban
élő zsidó közösségek államot alkotnak az államban, és csak azt engedik be maguk
közé teljes jogú tagként, aki genetikailag, etnikailag, vérségileg is hozzájuk
tartozik. Szigorúan számon tartják, hogy saját törvényeik szerint ki számít
zsidónak, és ki nem. Amikor a zsidó közösségek elkülönülnek, lényegében kizárják
maguk közül mindazokat, akiket ők nem tartanak zsidónak. Vagyis szigorúan
kirekesztő magatartást tanúsítanak. Ugyanakkor viszont a befogadó népektől
elvárják, hogy azok ne tartsák számon azt, hogy ők zsidók, és őket minden
szervezetbe pontosan ugyanolyan feltételekkel bocsássák be, mint ahogyan azt
megtehetik a befogadó nemzethez tartozó személyek. Az emancipációnak és az
integrációnak a legkisebb korlátozását is kirekesztésként ítélik el. De nemcsak
a többség tudja kirekeszteni a kisebbséget, a kisebbség is ki tudja rekeszteni
magából a többséget. Ezért ma már a maximálisan megszerveződött zsidó közösségek
kvázi államot alkotnak az államban, amelynek a polgárai olyan privilégiumokat
élveznek, amelyeket a többségi befogadó nemzet átlagpolgárai nem élvezhetnek.