Amikor először olvastam Nagy Gerzson prózáit az ÉS-ben, meglepődtem. Hogy
lehet, hogy nem ismerem ennek a megvesztegethetetlen, minden érzelgősségtől
mentes írónak a nevét? Mert, hogy kiváló stiliszta, bátor és következetes,
egyike az önmagához és szereplőihez egyaránt könyörtelen íróknak, abban biztos
voltam. Személyes találkozásunkkor megtudtam azt is, hogy ez az első regénye,
1975-ben született, vidéken nőtt föl, a Közgázon végzett és írói világát Ottlik,
Mészöly, Salinger, Camus alakította. - Takács Zsuzsa Ne olvassa el ezt a
regényt, akit nem érdekel, milyen volt kamasznak lenni, egy magyar megyeszékhely
kollégiumában élni, gimnáziumba járni az 1980-as évek végén (zene: Depeche Mode,
a fiúk már boxeralsót hordanak), aki nem akarja érezni a 14-18 éves fiú- és
lánytestek szagát, a töltött csirke, a házibor meg a kevert pálinka szagát, aki
nem szeretné a bőrén érezni a lány- és fiútestek nyomakodását, nem akarja látni
a fiatal tesitanárnő köldökében a piercinget! És az sem, aki nem akarja
végigkövetni a kamaszfiú lehengerlően erős apjának tündöklését és hanyatlását,
két sztrókja után a halálát. A többieknek annál inkább ajánlom. - Zoltán Gábor