Aquinói ?Szent Tamás fő művét, A teológia foglalatát három részre osztotta. A
második rész arról szól, hogy az Isten által teremtett ember hogyan képes
visszatalálni élete cselekedeteivel Istenhez, végső céljához. A második rész két
további egységre tagolódik: az első általános erkölcstan, a második az egyes
erények erkölcstana. Szent Tamás tehát az erkölcstant a dogmatikai jellegű
részek közé helyezi, mert nem lehet egymástól elszakítani a dogmatikát és az
erkölcstant, hiszen mindkettő uralkodó szempontja a hit által megvilágosított
emberi értelem, sajátos tárgya pedig az önmagát kinyilatkoztató Isten. A második
rész erkölcstana tehát a XXI. század elején is érvényes tanítás. E jelen könyv,
amely 114 kérdésből áll, az általános erkölcstant tartalmazza. Bemutatja az
ember végső célját, a boldogságot, az arra törekvő emberi cselekedetek jellegét
és mozzanatait, erkölcsi jóságuk feltételeit. Az azokra jelentős hatást gyakorló
emberi érzelmeket tárgyalja és itt fontos pszichológiai megállapításokat is
tesz. Majd bemutatja az ember ismételt cselekedeteivel kialakított készségeket,
és azokon belül az erkölcsi értelemben jó készségeket, az erényeket, és a rossz
készségeket, a bűnöket a maguk általános természetében. Az ember erkölcsi
útjelzői a törvények, ezért Isten örök törvényéről, a természettörvényről,
valamint az isteni és emberi tételes törvényekről is szól. S végül, mivel Isten
természetfeletti ajándéka, vagyis az isteni kegyelem a végső cél elérésének
nélkülözhetetlen feltétele, ez a kötet az isteni kegyelem bemutatásával zárul.
Aquinói Szent Tamást, mint filozófust és teológust minden korban a pápák nagyra
értékelték. XIII. Leó pápa például így jellemezte őt: ?Az értelmet
megkülönböztette a hittől, mégis harmonikusan összeegyeztette,? olyannyira, hogy
az elme, amely szinte szárnyakkal emelkedik Tamás emberi magaslataiba, csaknem
képtelen már magasabbra emelkedni, és szinte lehetetlen, hogy az ész a hitnek
több és jobb segítséget adjon, mint amit már Tamás által adott. A jelenlegi
pápánk, XVI. Benedek pedig kijelentette, hogy az Egyház a maga pasztorális
stratégiájában nem követi a kortárs nyugati világ divatjait, hanem hű marad
Szent Tamás gondolatvilágához, amellyel Ő, a pápa teljesen egyetért, és nagyra
értékeli Szent Tamás nagyságát és tanítását.