Édesanyák, először hozzátok fordulok - a holnapért való közös felelősségünk
tudatában - kérő szóval, testvéri bizalommal. Kihez is fordulhatnék, ha nem
hozzátok, akiknek elfedező és áldozatos szeretete a mennyei szeretet visszfénye?
Abból merít és azáltal újul meg nap mint nap. Ti kulcsoljátok először imára a
kis kezeket, és ti tanítjátok őket imádkozni. És nemcsak tanítjátok imádkozni
őket, hanem velük együtt imádkoztok is. Amikor pedig kinőnek a gyermekcipőből -
és már inkább a barátokra hallgatnak, akkor sem szűnik meg az értük való
könyörgés. Hitem szerint ez az értük való szüntelen imádkozás a biztosítéka az
új nemzedék jövőjének! De ugyanezzel a testvéri bizalommal fordulok az
édesapákhoz is, hiszen a ti felelősségetek semmivel sem kisebb az édesanyákénál.
SŐT, Isteni rendelés szerint ti vagytok a családfők, ami azt jelenti, hogy rátok
bízta Isten a család jólétét anyagi és erkölcsi vonatkozásban is. Gondoljatok
arra, hogy ugyanazt a nevet viselitek, mint a MENNYEI ATYA, tehát ti vagytok az
O földi helyettesei. A családért való felelős szolgálatotokban segítsen egy
istenfélő embernek, Jóbnak a példája is. Azt olvassuk, hogy Jób jó reggel
fölkelt, és áldozatot mutatott be Istennek gyermekeiért. Más szóval buzgón
imádkozott értük, mondván: ?Hátha vétkeztek a fiaim, és káromolták Istent
szívükben. (Jób könyve 1:5)