Waterdrinker önéletrajzi ihletésű regénye lebilincselő, a nagyívű
történetmesélés tolsztoji hagyományait felelevenítő, okos és szellemes
időutazás, amely során egyszerre ismerhetjük meg Oroszország 20. századi
történelmét az 1917-es forradalomtól a Szovjetunió összeomlásáig és a szerző
mozgalmas fiatalkorát, az orosz kultúrával, a moszkvai, szentpétervári
hétköznapokkal való megismerkedésének izgalmas időszakát. 1988-ban egy rejtélyes
pap kopogtat Pieter Waterdrinker ajtaján, és egy nem mindennapi feladattal
akarja megbízni őt: hétezer bibliát kellene becsempésznie a Szovjetunióba.
Pieter végül elvállalja, és belevág az első kalandba, amelyet aztán újabbak
követnek. Berendezkedik Szentpéterváron, ahol utazásszervezőként, valamint
idegenvezetőként dolgozik, és rövid időn belül korunk egyik legnagyobb
társadalmi és kulturális átalakulásának, forradalmának a kellős közepén találja
magát. Harminc évvel később orosz feleségével meg három macskájával él csendesen
Szentpéterváron, és egy kiadó felkérésére belekezd a legújabb könyvébe, amely
egyszerre szól a saját történetéről, az időnként fájdalmas, máskor csak nehéz
útkereséséről, illetve a második hazája történelméről, az 1917-es forradalomról
és az azt követő, hol félelmetes és véres, hol csupán zaklatott évszázad
eseményeiről. Waterdrinker igazi mesélő, akinek a könyve egyszerre
történeti-politikai esszé és személyes, már-már vallomásos hangú emlékirat.
Számvetés, az önmagunkkal, az irodalommal, a szerelemmel vívott küzdelmeink
krónikája és egy különös, hasadt lelkű, önmagával megbékülni képtelen országhoz
szóló, magasztosan fájdalmas elégia.