Ez egy napsütötte regény. Hársfaillatú, eperízű, szerelmetes. Egy szerethető
család története. Egy házaspáré és a gyermekeiké, egy vendéglőé, és egy olyan
koré, amelyben olykor édes is lehetett az élet. Ebben a családban biztosan.
Operett, regényben elbeszélve, mondja művéről a szerző, ami persze túlzás,
hiszen a történetnek vannak árnyékos lapjai is, de a végén azért jóra fordulnak
a dolgok. (Szinte.) Az öregedő Szepinek hírneves vendéglője van a Városligetben,
a Stefánián. Ide járnak ebédelni a környék hivatalnokai, iparosai, művészek és
magánzók, családok és agglegények, a közelgő huszadik század és a Millennium
boldog békeéveinek szereplői. Jönnek, mert itt fenséges házikosztra, kellemes
társalgásra és szemre való felszolgálókra számíthatnak. Utóbbiak, Szepi három
lánya pedig arra, hogy előbb-utóbb betoppan ide - ha nem is a szerelem, de
legalább néhány épkézláb férjjelölt. Csupa nevetés, csupa szeretet, csupa
melegség ez a regény. Jolsvai András a tőle megszokott könnyedséggel és
szellemességgel mutatja be ennek a boldog családnak a mindennapjait, a kemény
munkát és a hétvégi önfeledt fürdőzést a hatalmas dézsában, élvezettel kíséri a
családfőt bevásárló körútjaira a környékbeli bolgárkertészekhez, megtudhatjuk,
micsoda érzéki örömet okoz a ház asszonyának néhány kiló édes eper, ha beköszönt
a szezon. Az író játékos kedvében néhány festményt is odaálmodik a barátságos
vendéglő falára. Hogy ezek történetesen Munkácsy-zsengék volnának, arról a
szintén törzsvendég Benczúr Gyula szíves közléséből értesülünk. És itt
sertepertél a fiatal Heltai Jenő is, pikáns verseivel bódítva a lányokat.
Jolsvai András regénye egy derűsebb, emberibb, szerethetőbb világba röpíti
vissza az olvasót. Ahol mi is otthonra lelhetünk. Jolsvai András író,
szerkesztő. Kiadói lektorként kezdte pályáját, majd irodalmi folyóiratoknál
dolgozott. Később megfordult több napi-és hetilapnál is. Első szépirodalmi
munkáját 1991-ben adta ki, azóta több, mint húsz kötettel jelentkezett.