A szerző 80. születésnapjára kiadott könyv Találhatók-e magyarok keleten
Julianus barát magyarjainak 1237-es elpusztítása után. Ez a kérdés régóta
foglalkoztatta a magyar tudományos életet és közérdeklődésre is számot tarthat.
A Mátyás király udvarába érkező hírek, majd Turkoly Sámuel Asztrahán-ból címzett
1725. évi levele után az első hírt 1965-ben Tóth Tibor antropológus hozta,
amikor Szeitbek Nurhanov kazak nyelvész útmutatása alapján É-Kazakisztánban
magukat magyarnak nevező néptöredéket talált. Fotózni azonban nem engedték,
felfedezésének további kutatását nem támogatták, ezért kézzelfogható
bizonyítékokat nem tudott felmutatni. Munkáját Benkő Mihály folytatta, amikor a
Szovjetúnió 1991. évi felbomlása után megnyíltak az utak kelet felé. Benkő
Mihály először Nyugat-Mongóliában, a kazak kisebbség által lakott Bajan-Ölgij
tartományban, majd - Tóth Tibor antropológus nyomán - Észak-Kazakisztánban, az
ott élő argün-magyar törzs szállásterületén továbbá Nyugat-Szibériában, az
Omszki Terület Kazakisztánnal határos Russzkaja Poljana körzetében, a
kipcsák-magyar törzs szállásterületén végzett terepkutatást. Kutatásainak célja
kezdetben az ősmagyar temetkezési szokások keleti párhuzamainak feltárása, majd
- amikor tudomására jutott, hogy a keleten maradt magyarok reliktuma a hajdani
Mongol Birodalom roppant kiterjedésű területén szétszóródva ma is megtalálható -
figyelme a magukat magyarnak nevező keleti néptöredékek felé fordult.
Kutatásairól több, színes fotókkal illusztrált könyvet adott ki. Új könyve, az
Őseink nyomában Ázsiában a 18 évig tartó terepkutatás eredményeinek összegzése.
A keleti és nyugati magyarok közös eredetét történeti, régészeti, néprajzi és
antropológiai adatok ismertetésével igazolja.