Létezik a szellemi út során egy kikerülhetetlen, központi jelentőségű
gyakorlat, ami nem más, mint a tudat önmagára történő rögzítési kísérlete vagyis
a metafizikai értelemben vett önfigyelem gyakorlata. E nélkül elmélyedésről
lehetetlen beszélni, mert a tudat rögzítésének minden egyéb próbálkozása során
kifelé fordultságában marad. Az itt tárgyalt ön-figyelem azért metafizikai, mert
szinte semmi köze a személyiség pszichológiai, viselkedéstani vagy más, bensőnek
mondott vizsgálataihoz, de a gondolkozási műveletekhez, illetv az úgynevezett
elmélkedés és szemlélődés felfogásaihoz sem. Jelen mű feladata a leglényegibb
gyakorlat teljes körű megvilágítása.