Ezernégyszázötvenegy. Világrengető események készülnek mindörökre
megváltoztatni Európa sorsát. Az ifjú Mohamed szultán eltökélten készíti fel
seregét az addig legyőzhetetlennek hitt Konstantinápoly elleni támadásra. A
várost talán meg lehetne menteni, de ehhez a Nyugat nemzeteinek összefogására
lenne szükség. Csakhogy királyai, fejedelmei ügyet sem vetnek a fenyegető
veszedelemre, és pillanatnyi érdekeiknek megfelelően inkább sorsára hagyják a
létéért küzdő, valaha hatalmas birodalom maradékát. Egyetlen katonai erő marad,
amely a szorongatott Konstantinápoly felmentésére siethetne, ám a belső
széthúzás és a határokon túlról szőtt ármány megakadályozza, hogy Magyarország
kormányzója hadjáratot indíthasson a Török Birodalom ellen. Sőt Hunyadi Jánosnak
élete egyik legnehezebb döntését is meg kell hoznia ezekben a hónapokban: tartja
magát esküjéhez és harcba indul a gyermek V. László kiszabadításáért, amivel
lemondana kormányzói posztjáról, vagy elkezdi kiépíteni a Hunyadi-ház eljövendő
királyi hatalmát. Bán Mór nagy ívű történelmiregény-ciklusának tizenkettedik
kötete a magyar történelem talán legdicsőbb, s mégis legellentmondásosabb
korszakának egyik kulcsfigurája, Hunyadi János szerepét mutatja be a
Konstantinápoly elestét megelőző években. A kiterjedt történelmi kutatómunkán
alapuló sorozat feleleveníti Hunyadi János életének és a Magyar Királyság XV.
századi történelmének sorsfordító pillanatait, egybeszőve az ismert tényeket a
néphagyomány elemeivel és az írói képzelettel. Bán Mór eleven és hiteles képet
fest a korabeli Magyarországról és Közép-Európáról. Alakjai nem a
történelemkönyvekből előhúzott idealizált hősök, hanem hús-vér emberek, akik
elvitathatatlan erényeik mellett néha a legszörnyűbb bűnök elkövetésétől sem
riadtak vissza. A szerző egyedi hangvételű ciklusa egyszerre kíván tisztelegni a
magyar történelmiregény-írás múltja előtt, megőrizve megújítani annak
hagyományát.