Hat évszázaddal ezelőtt írta Boccaccio, a nagy olasz író, a novellairodalom
atyja, világhírű elbeszéléseit. Dekameron címmel egybegyűjtött borsos történetei
azóta se veszítettek elevenségükből, mert az író nem éri be azzal, hogy
egyszerűen elbeszéli a szerencsétlen vagy boldog szerelmesek megpróbáltatásait
vagy kacagtató kalandjait, a tréfás vagy szomorú történeteket: elbeszéléseiben
ott kavarog korának egész társadalma, megtollasodott vagy tönkrement kereskedők,
uzsorások, művészek, kalandorok, féktelen nemesurak, ravasz kópék, huncut
parasztok, álszent, nagybélű, parázna papok, ostoba és agyafúrt törvénytudók,
orvosok. Boccaccio a középkor alkonyán már az újkor hírnöke: a vakhit helyett a
kétkedést, a józan észt, az önsanyargató vezeklés helyett a derűs életörömöt
hirdeti.